Bulgária a Második Világháborúban - Nemzeti Sajátosságok   (Assoc. Prof. Tzvetana Kjoseva, PhD)   Különböző külső nyomások és belső meggondolások eredményeként úgy alakult, hogy a II. Világháború korszakaban a kis Bulgária négyszer változtatta a politikai orientációját: semlegesség (1939. szeptember 15-től 1941. március 1-ig), szövetség a Harmadik Birodalommal (1941. március 1-től 1944. szeptember 8-ig), látszólagos semlegesség (1944. augusztus 26-tól 1944. szeptember 8-ig), és végül résztvétel a pro-Hitler blokk legyőzésében az anti-Hitler koalició oldalán (1944. szeptember 10-től 1945. May 9-ig). Virágokat lobogtatva az ország kétszer üdvözölte a területén átvonuló idegen csapatokat ? 1941. márciusban a német hadsereget, és 1944. szeptemberben a szovjeteket. A fő oka ennek a metamorfózisnak a kis országok ráutaltsága az éppen uralmon lévő nagyhatalomra. Mivel nem volt meg a lehetősége arra, hogy önálló külpolitikát folytasson, és annak érdekében, hogy megóvja a területét attól, hogy hadszíntérré váljék, Bulgária két háborúzó blokk között kellett hogy navigáljon.   Bulgária a II. Világháború  legnagyobb részét a hitleri koalíció oldalán töltötte. Az ország, amely Oroszországnak köszönhette az öt-százados török megszállás alóli felszabadulását, felszabadítója ellen fordult. Ennek a történelmi paradoxonnak az oka a két világháború közti bulgáriai fejleményekben található. Az 1919-es Neuilly-i béke megcsonkítja az ország területét, megsebesíti nemzeti büszkeségét, és hatalmas anyagi adósságot ró Bulgáriára a győztes koalíció javára. A békeszerződés eredményeként Bulgária elveszti a jogot, hogy aktív hadsereget tartson fenn, és politikai vákumba jut . Igy aztan az Első Világháború után Bulgária elvesztette vezető szerepét a Balkánon, és várakozási álláspontra helyezkedett. Abban az időben a bolgár külpolitika a nemzetközi Versaille-i szisztéma működéséhez volt kötve; legfőbb célja az volt, hogy a nemzetközi izoláltságából kikeröljön, és hogy a Neuilly-i béke kikötéseit békés módon revideáltassa. A két világháború közti bolgár külpolitika vezérelve tehát a revízió volt. Eleinte ez az álláspont nem nyert jelentős támogatást. A nagyhatalmak és a balkáni szövetségeseik anti-revizionista hangulatban voltak. A Szovjetunió sem támogatta a bolgár törekvéseket.   Németország megerősödése és Hitler hatalomrajutása után a Versaille-i szisztéma komoly kirízissel állt szemben. 1938-ban Münchenben Nagy Británnia és Franciaország behódolt Németországnak, melynek eredményeképpen a Szudéta vidéket elvették Csehszlovákiától és Németországhoz csatolták. Ez volt az első revízionista lépés az I. Világháború óta. Bulgária azt remélte, hogy a békés revizionista hullám az ő partjait is el fogja érni. Hasonló sorsuk egymáshoz vonja Bulgáriát és Németországot, melyeknek aktív gazdasági közreműködése már az 1930-as években megkezdődött.  Németország példája arra serkenti Bulgáriát, hogy szintén megvédje nemzeti érdekeit. További okok, amelyek Bulgáriát arra késztetik, hogy a  pro-Hitler koalícióhoz csatlakozzék: a bolgár és német királyi/császári családok közötti hagyományos rokoni kapcsolat, valamint III. Borisz királynak a bolsevizmustól való félelme.   Bulgáriának sikerült kihasználnia a nemzetközi viszonyokban előállt "repedéseket" a két világháború között, és részben visszafordítania a Versaille-i szisztéma korlátozásait. 1923-ban az ország átrendezte kárpótlási adósságának a visszafizetését, és 1931-ben, egy súlyos mezőgazdasági krízis eredményeként sikerült egy egy évi moratoriumot kapnia. 1925-ben, egy polgárháború idején amikor a kommunista párt felkelését igyekezett semlegesíteni,  Prof. Alexander Tzankov kormánya átmenetileg kb. 20.000 fővel felemelhette a hadsereg létszámát. A Bulgária és a balkáni államok (Jugoszlávia, Görögország, Törökország, Románia) közötti 1938-ban kötött tesszalonikai megállapodás eredményeként a Neuilly-i béke katonai cikkelyei érvénytelenné váltak, és Bulgária visszanyerte a jogát, hogy aktív, modern  hadserege legyen.   1939. szeptember 2-án, egy héttel az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop paktum után, Németország megtámadta Lengyelországot. Röviddel ezután Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia és Franciaország mind a Reich áldozatául esik. Folytatva az akkori békés külpolitikáját, 1939. szeptember 15-én Bulgária bejelenti semlegességét, amely 1941. március 1-ig tart. Ennek a stratégiának is meg voltak az idioszinkráziái. Georgi Kioseivanov miniszterelnök egy beszéde szerint, semlegesség valójában a "Németország oldalán való masírozást" jelenti. Ez azt jelenti, hogy Bulgária elkerüli, hogy bármilyen formában elkötelezze magát Franciaországnak vagy Nagy Británniának, hogy egy anti-német koalicióba lépjen a szomszédaival,  és hogy elfogadja a Szovjetunió ajánlatát, hogy egy megnemtámadási szerződést kössön vele . Ugyanakkor, követve Németországot, Bulgária náci példára bevezet egyes intézkedéseket ? a bolgár parlament megszavaz egy Nemzetvédelmi Törvényt, amely törvényen kívül helyezi a bolgár zsidókat, jelentékenyen megnyírbálja a polgári jogokat, és a kormány felügyelete alá helyez különböző szervezeteket.   A bolgár semlegesség és revizionizmus legjelentősebb teljesítménye a két világháború közti időszakban Dél-Dobrudzsa visszacsatolása, melyet Románia foglalt el az 1913-as Balkáni Háború után. Ennek a területnek a visszafoglalása nemcsak a német katonai sikereknek volt köszönhető, melyek Nagy Británnia és Franciaország ellenkezését meggyöngítették, hanem a Szovjetunió revizionista politikájának is. Ez a politika ebben az időszakban Nyugat Ukrajna és Nyugat Bjelorusszia visszaszerzése felé irányult, melyeket 1921-ben vesztettek el, és az erőszakkal aláírt egyezményekre Esztország, Litvánia és Lettországgal, melyek gyakorlatilag a Szovjetunióba kebelezték be ezeket az országokat. Hitler nyomására Románia beleegyezik, és az 1940. szeptember 7-i  krajovai egyezmény eredményeként Dél-Dobrudzsa visszakerül Bulgáriához. Meg kell jegyezni, hogy ez az egyetlen területi változtatás egy az I. Viláháborúban vesztes ország javára, amely a II. Viláháború befejezése után is érvényben marad.     Ezután a siker után a bolgár diplomácia vezetői folytatják látszólagos semlegességüket, és továbbra is kitérnek egyrészt a Németország és Olaszország, másrészt az Anglia által gyakorolt nyomás alól, hogy valamelyiküknek az oldalára álljanak. Igy ideiglenesen Bulgária megakadályozza, hogy a Hármas Szövetség kiterjessze a háborút a Balkánra.   Bulgária célja, hogy kimaradjon a  viszályból, lehetetlenné válik amikor az ország Hitler katonai stratégiájának lényeges részévé válik. 1940. szeptember 27-én, Németország, Olaszország és Japán megalakítja a Hármas Szövetséget. III. Borisz bolgár király visszautasítja a belépést. 1940. december 5-én, Hitler úgy dönt, hogy felgyorsítja az elhatározását, hogy a Szovjetunióval harcba szálljon. Ilyen körülmények között elkerülhetetlenné válik, hogy a német hadsereg jobb szárnya biztonságban legyen a Balkánon egy esetleges ellentámadás esetén. Német jelenlétre márcsak a Görögországban levő olasz hadsereg eredménytelen működése miatt is szükség van. A "Marita" terv szerint az  600.000 főböl álló elit 12. német hadsereg a Duna partján áll készenlétben, hogy Bulgárián keresztül Görögországba vonuljon akár jóváhagyja a bolgár kormány, akár nem. Reálisan nézve Bulgáriának nem volt meg a katonai felkészültsége, hogy egy német inváziónak ellenálljon. Bulgária egyetlen alternativája az volt, hogy elfogadja a német ajánlatot és szövetségre lépjen velük, vagy teljes pusztulásnak és megszállásnak tegye ki magát. Annak érdekében, hogy megóvja az országot a háború pusztításától, III. Borisz király és Bogdan Fillov kormánya elfogadta a német követeléseket. Egy további fontos meggondolás a németek iratlan igérete volt, hogy támogatni fogják Bulgária további területi ambicióit ? Bulgariát biztosították a Fehér Tengerhez való hozzáférhetőségről.   1941. március elsején Bulgária utolsóként csatlakozik a Hármas Paktumhoz, és résztvesz a Szövetségesek elleni háborúban, de furcsa módon. Mik a közreműködésüknek a jellemző vonásai?   Elsősorban, habár Németország azt akarta, hogy irjanak alá egy szerződést mielőtt a német hadsereg bevonul Bulgariába, Szófia pont az ellenkezőjét ajánlotta: először jöjjön be a német hadsereg, és azután írják alá a szerződést. Ez a politikai trükk azt a célt szolgálta, hogy amennyiben az országnak egy váratlan fordulat miatt meg kellene védenie a tetteit, azt mondhassa, hogy egy fait accompli, azaz egy már megtörtént német megszállás után volt kénytelen cselekedni. Németország beleegyezett a bolgár kívánságba, és az egyezmény bécsi ratifikálása napján a Wehrmacht hadsereg átlépte Bulgária határát. A bolgár lakósság szövetségesekként virággal, mosolyogva fogadta őket.   Másodsorban ? a bolgár-német egyezmény szerint a bolgár hadsereg nem vett aktív részt a hadműveletekben, melyek 1941. április 6-án indultak meg a Balkánon, és történelmileg "segédszolgálatos szövetséges" gyanánt lett elbírálva. Bulgária katonai feladata abból állt, hogy megszálló csapatokat küldjön Vardar Macedonia keleti részeibe és a Fehér Tenger tengerparti régióiba rendészeti és adminisztratív feladatok elvégzése céljából. Ezeken a területeken a bolgár jelenlétet készségesnek lehet tekinteni, hiszen ezek voltak azok, melyeket a I. Világháború utáni Neuilly-i béke eredményeként vesztettek el. Bolgár lakósság lakta ezeket a területeket, akik örömmel fogadták a "megszállókat". III. Borisz királyt a nemzet "egyesítő erejének" nevezték, és Bulgárianak nem csak az sikerült, hogy nemzeti ideáljait elérje, hanem aránylagos nyugalomban és békességben tudott élni a környező európai pusztítás közepette. Az újonnan felszabadított területeket azonnal egy kalkulált bolgár nemzeti identitás erősítésnek vetették alá ? megnyíltak az előzőleg bezárt iskolák és templomok, bolgár egyetemet alapítottak Skopjében, tekintélyes tőkebefektetéseket eszközöltek útak, vasutak, elektromos berendezések építésére, stb. Vardar Macedonia és a  Fehér Tenger tengerparti régiói elsőbbségben részesültek az állami költségvetésben az ország többi részéhez képest. A nemzeti egyesítés által okozott eufóriában nem sok figyelmet szenteltek annak a téynek, hogy ezeket a területeket nem nemzetközi megegyezések révén nyerték vissza, hanem csak a német hadvezetőség 1941. április 18-iki rendelkezése alapján. Ez a rendelkezés Bulgáriát azzal a hatalommal ruházta fel, hogy ideiglenesen kormányozhatja a régiót és "rendet és békét tarthat fenn" . Nem foglalkoztak azzal a fontos kérdéssel, hogy a háború befejezte után mi történjék ezekkel a területekekel. Hitler minden bolgár nyomás ellenére nem volt hajlandó semmire sem elkötelezni magát .   Harmadszor. Trónralépése után III. Borisz fogadalmat tett, hogy soha nem fogja az országot egy nagyhatalom ellen háborúba vinni és a pusztulás veszélyének kitenni. Ő és kormánya hűek maradtak ehhez a fogadalomhoz a németekkel való egyezmény után is, amikor Bulgária hadat üzent Nagy Britanniának és az USA-nak. Habár de facto elhangzott a hadüzenet, az ország kijelentette, hogy ez csupán "szimbólikus", és soha nem küldenék hadseregüket a szövetségesek ellen. Azonban az anti-Hitler koalíció katonai sikerei 1943-1944 telén ezt a "szimbólikus" háborút valódivá változtatták. Brit és amerikai bombázók több mint 12.000 lakóházat tesznek tönkre Szófiában, Pernikben és más városokban, és 1828 személy halálát okozzák .   Negyedszer. Annak ellenére, hogy Bulgária tagja a Hármas Paktumnak, ő az egyetlen a Reich kis szövetségeseiből, amely nem szünteti meg a diplomáciai viszony.t a Szovjetunióval 1944 szeptember 5-e. előtt, és amely nem küld seregeket a keleti frontra. Önkéntes légiókat sem alakít az oroszok ellen, mint ahogy azt számos megszállt országban is tették. Ez a tény a mai bolgár történelemírásban is kérdőjel maradt. Általában III. Borisz király javára írják, hogy módot talált arra, hogy az erős német nyomás ellen fel tudott lépni. Amellett a "Keleti Front" kérdését a király hirtelen halálával is kapcsolatba hozzák. Ismételten állítják egyesek, hogy a németek megmérgezték a királyt, mert megtagadta, hogy csapatokat küldjön a keleti frontra, amikor szükség lett volna rájuk .   A helyzet viszont az, hogy a német nyomás nem volt sem annyira intenzív, sem pedig annyira könyörtelen. Bulgária csatlakozása a Paktumhoz nem kívánta meg, hogy részt vegyen a keleti fronti harcokban. Az ország főleg balkáni feladatokat kapott a törökök kiszámíthatatlan viselkedése miatt, és egy angol-amerikai támadás lehetősége miatt. Hitler áltlában meg volt elégedve azzal, hogy Bulgária sikeresen tartja a balkáni frontot, ezáltal fölöslegessé téve, hogy német csapatokat kelljen odaküldeni ? csapatokat, melyekre a keleti fronton volt szükség. Amikor a Führer szemrehányást tett a bolgároknak, hogy nem küldenek katonákat a Szovjetunió ellen, III. Borisz azzal áll ellen, hogy a bolgár hadsereg zöme pro-orosz, és nem lenne hajlandók az ország felszabadítóira lőni. Ez a magyarázat nem valami helytálló, mert ugyanennek a bolgár hadseregnek semmiféle lelkiismeretfurdalása sem volt amikor az I. Világháborúban lőttek az oroszokra. A király második magyarázata ? hogy azáltal, hogy nem vesznek részt az oroszok elleni háborúban,  Bulgária a Reich érdekeit tudja védeni a Szovjetunióban ? sokkal meggyőzőbbnek hangzik . A történelem még egy következtetést tud ebből a helyzetből levonni: azáltal, hogy sikerült az oroszok elleni csatából kivonnia magát, Bulgária megmentete magát  egy újabb sorozat pusztítástól, melyet a szovjetek elkerülhetetlen büntetésként zúdítottak volna az országra.   Ötödsorra. A II. Világháború alatt Bulgáriában erős volt az ellenállás a Hármas Paktumban való résztvétel ellen. Ellenben Bulgáriában teljesen más volt a helyzet mint amilyen a megszállt országokban volt. Míg más elnyomott területek nemzeti felszabadító harcot folytattak a németek ellen, Bulgáriában ez a mozgalom inkább polgáráború jellegű volt. A németek segítsítségével szerzett "békés nemzeti egység" okozta eufória nem termelt ki forradalmat. Az ellenállás is kevésbé a megszállás ellen irányult (holott abban az időben vagy 30.000 főnyi hadsereg és civil megszálló személyzet tartózkodott az országban), hanem inkább az ország saját kormánya ellen. Ez határozza meg az ellenzék céljait és mértékét. Történelmi tény, hogy az ellenállási mozgalom nem indult meg a II. Világháború kezdetén, sem amikor Bulgária csatlakozott a Hármas Paktumhoz, hanem csak 1941. junius 22 után, amiután Hitler Németországa megtámadta a Szovjetuniót. Az ellenállást a Szovjetunió irányította és diktálta, és a Külföldi Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, valamint az akkor illegális bolgár kommunista párt felügyelete alatt működött. Ilyen körülmények közt az ellenállási mozgalom egy osztály-párt összecsapássá vált, mely a barrikád mindkét oldalán áldozatokat követelt. A partizánok főleg forradalmi brutalitásaikat, hogy a fasizmus legyőzéséhez szükségesek. A fegyveres ellenállás megfékezése érdekében a kormány is illegális eszközökhöz folyamodik, és egész falvakat sújt büntetéssel, gyújt fel, a partizánoknak nyújtott segítség miatt.   Nagy Británniának és az Egyesült Államoknak érdeke a fegyveres bolgár ellenállás. Támogatják a ellenzéki parasztpárt vezetőit, és igyekeznek egy párhuzamos ellenállási mozgalmat szervezni. Ennek a stratégiának a meghiusulása után Nagy Británnia és az Egyesült Államok beletörődnek az adott helyzetbe, és saját megbízottjaikat helyezik az ún. Bolgár Felszabadító Forradalmi Hadsereg parancsnokságába.   Habár a bolgár ellenállási mozgalom osztály-jellegű, hivatalosan megfelel az anti-Hitler koalíció terveinek, és annak ellenére, hogy nem ér el semmiféle nagyobb eredményeket, mégis hozzájárul a fasiszta ellenes harchoz .   Hatodsorban. Bulgária az egyetlen Németországgal szövetséges ország, amelynek sikerül a zsidó lakósságát megmentenie, és nem koncentrációs táborokba küldeni. A következő körülmülmények miatt sokág nem volt nemzetközi visszhangja és elismerése Bulgária érdemeinek a zsidók mengentésével kapcsolatban. Bulgária már korán szigorú rendszabályokat foganatosított, és a bolgár zsidótörvények Európa legszigorúbbjai közé tartoztak. 1940. októberében, III. Borisz király alatt, egy Államvédelmi Törvény er?sen korlátozta a zsidók tevékenységeit, és 1941-ben több hasonló intézkedést vezettek be: zsidóknak kijárási tilalmat kellett betartaniok; sokukat kilakoltattak otthonaikból; másokat kényszermunkára hívtak be, és minden zsidónak sárga csillagot kellett viselnie. Annak ellenére, hogy a polgárjogaikat erősen megnyírbálták, addig az ideig egyetlen bolgár zsidót sem öltek meg. 1943. tavaszán, azonban felerősült német nyomás alatt,  Bulgária beleegyezett, hogy 20.000 zsidót deportáljanak koncentrációs táborokba az általuk megszállt és kormányzott Vardar Macedoniából és a Fehér Tenger parti régióiból (nem bolgár állampolgárokat ? N.B. habár a németek nem engedték, hogy Bulgária bekebelezze ezeket a területeket, a kormány bolgár állampolgárságot ruházott lakósaira, kivéve a zsidókra). Az áldozatok Auschwitzban és Treblinkában végezték, ahol majdnem mind elpusztult. Mivel csak 11.363 személyt sikerült elfogni, Németország ragaszkodott hozzá, hogy ezt a számot egészítsék ki 20.000-re bolgár zsidókkal.  Szófiában a görögkeleti egyházf?k vezetésével óriási utcai tüntetések törtek ki. Negyvenhárom parlamenti képviselő írt alá egy deportálás ellen tiltakozó nyilatkozatot. Mindez, plusz az anti-Hitler koalíció katonai sikerei elegend? volt ahhoz, hogy III. Borisznak és az ország több vezet?jének meginogjon az elhatározása, és ellenálljanak a német követléseknek. Igy az új bolgár területek zsidóit áldozták fel, hogy 47.250 sorstársuk megmeneküljön.   1944. augusztus 26-án, közvetlen szovjet invázió által fenyegetve, Bulgária újból bejelenti semlegességét ? ezúttal az anti-Hitler koalíció oldalán. A Vörös Hadsereg bénító csapásai a németek ellen Sztalingrádnál és Kurszknál, és a második front megnyitása Európában nyilvánvalóvá tette a Hármas Paktum bukását. 1944. június elsején Bulgária új kormányt alakít Ivan Bagrianov vezetése alatt, melynek az a mandátuma, hogy a bolgár külpolitikát olymódon változtassa meg, hogy az ország megszüntethesse a vesztes oldal iránti kötelezettségeit. August 26-án ez a kormány bejelenti az ország semlegességét. De ahelyett, hogy határozott lépéseket tenne, megint egy "ide-oda" politikát folytat. Az új szituációban azonban ez a fajta cselekvés illuzórikus. A Paktumtól való kiválás dontő fontosságú, de a német katonai jelenlét a Balkánon azt követeli meg, hogy olymódon hajtsák végre, hogy mindenáron elkerüljenek egy német megszállást. A példa Magyarország, amelyet a németek nemrég azért szálltak meg, mert gyanús volt, hogy egy kettős játszmát játszanak. Ez az elővigyázatosság ahhoz vezet, hogy Kairóban sikertelen tárgyalásokat folytatnak a Nagy Británnia és az USA elleni háborúból való kiugrásról. A fegyverszünet negkötését egy áthidalhatatlan követelmény akadályozza meg: a szövetségesek feltétele, hogy a bolgárok vonuljanak vissza a háború előtti határaik mögé. Emellett, a szovjetek figyelmeztetésére, és hogy meg ne sértsék a szovjet érdekeket a Balkánon, a két partner készakarva elhúzza a tárgyalásokat, amelyek a végén azt diktálják, hogy a szovjetek szállják meg Bulgáriát.   A bolgár kormány azonnal lépéseket tesz, hogy megnyugtassa a Szovjetuniót, hogy elkerüljék a megszállást ? a bolgár megszálló csapatok visszavonulnak Jugoszláviából, a zsidótörvényeket visszavonják, és a  Bulgáriában tartózkodó német divíziók megkezdik a lefegyverzést. Ez az eljárás is dugába dől a szövetségesek 1942-1943-ban kötött megállapodása miatt, mely már akkor eldöntötte Bulgária sorsát, mely szerint az otszág a szovjet érdekszférába tartozik. A Szovjetunió kijelenti, hogy nem elég a semlegesség.. Ezt a kijelentést még megerősítik a szovjet hadsereg sikerei, amely már a bolgár határt elérte, valamint a szovjet-támogatta kormányellenes pro-kommunista erők támadásai. Ezek az erők elfogadják a Külföldi Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának a direktíváját, hogy egy antifasiszta ellenállási mozgalmat indítsanak meg azzal a céllal, hogy megdöntsék a kormányt.   Igy aztán a semlegességi politika újból csődöt mond. A kormánynak most megint egy idegen hadsereg nyomására kell egy fontos döntést hoznia. A román átállás és a szovjet hadsereg bolgár határhoz érkezése nyomán szeptember 2-án a nyugatbarát Koszta Muravjev vezetésével alakul kormány Bulgáriában. A kormány proklamálja, hogy már nem áll hadban Angliával és az USA-val. Az öt-napos mandátuma alatt az új kormány megkisérli visszaállítani az alkotmányos rendet, lefegyverezni a német hadsereget, és szeptember 6-án hadat üzen Németországnak. Azonban Bulgária kiugrási kísérletét a szovjetek frappánsan meghiúsították: szeptember 5-én Moszkva váratlanul hadat üzent a Muravjev kormánynak. Ezt a döntést semmiféle katonai okok sem támasztották alá. Kizárólag politikai okai voltak, és annak tudható be, hogy Bulgária a szovjet érdekszférába tartozik. A szovjet inváziót utólagosan az "igazolta", hogy nemzetközi támogatást kellett nyújtaniok a nemzetközi forradalmi erőknek ? a pro-szovjet Hazai Frontnak (Otechestven Front).   Igy aztán 1944. szeptember 6-án Bulgária arra ébred, hogy hadban áll mindkét háborús féllel ? egy paradoxon és példanélküli szituáció, amely csak bizonyítja a nagyhatalmak érdekei által irányított kis országok nehéz sorsát. A bolgár várakozások ellenére a Szovjetunió nem fogadja el a fegyverszüneti kérelmet; szeptember 8-án a Harmadik Ukrán Hadsereg át is lépi a bolgár határt. A bolgár hadsereg nem védekezik; az a parancsa, hogy ne lőjjön vissza. A szovjet offenzíva igen rövid ? 8-án délelőtt 11-től szeptember 9-én este 10-ig. Sehol sem, Moszkvától Berlinig, nem fogadták így a Vörös Hadsereget  - ellenállás nélkül, virággal, és régi szláv szokás szerint kenyérrel és sóval.   Kihasználva a szovjet katonai jelenlétet,  az 1944. szeptember 8-ról 9-re virradó éjszakán a Hazai Front a bolgár hadsereg egy részével puccsot szervez, és szeptember 9-én megdönti a törvényes kormányt: Kimeon Georgiev vezetésével az ún."népfront-kormány" kezébe kerül a hatalom. A baloldali pártok ("Pladne", a szociáldemokraták és a kommunista párt) és a katonai "Zveno"  koalíciójából áll, azonban erős kommunista túlsúllyal. Ezáltal az 1944. szeptember 9-i események szinkróba hozzák az ország kormányát a szövetségesek által megállapított európai érdekszférákkal .  A népfront-kormány befejezi Bulgária háborús külpolitikai bukfenc sorozatát: Bulgária belép az anti-Hitler koalícióba. Szeptember 10-én a bolgár hadsereg megtámadja a német csapatokat. Ezzel megkezdődik az a fázis, amit a kommunista propaganda "Bulgária Népfront Háború"-jának nevez. Ennek az új háborúnak is megvannak a maga sajátosságai.   Először. A három szövetséges és Bulgária közötti fegyverszüneti tárgyalások előfeltétele, hogy a bolgár csapatok és a közigazgatás kivonul az új területekről. Igy mielőtt még a bolgár fegyverszünet megkötésére kerül a sor, Bulgária nemzeti egység álma füstbe megy. Az 1944. október 29-én Moszkvában aláírt egyezmény olyan, mint egy legyőzött ország feltétel nélküli kapitulációja. Bulgária alárendelt, majdhogy nem megszállt országgá válik, melyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, Sergei Semenovich Biriuzov generális vezetése alatt, kormányoz.   Másodszor. A háború. szeptember 10-én kezdődik a bolgár határon; ugyanakkor az V. Bolgár Hadsereg, Vardar Macedoniát elhagyva a németekkel csap össze. Ebben az esetben az a paradoxon, hogy miután Bulgária nem írt alá fegyverszüneti szerződést az anti-Hitler erőkkel, a háborúnak nincs egy meghatározott célja. Szeptember 17-én a bolgár hadsereget is belevonják a Fedor Ivanovich Tolbukhin marsall által vezetett Harmadik Ukrán Frontba. Szovjet példára a bolgár hadsereget is részben forradalmasították, és volt partizánokat vetettek be politikai kommisszárokként. Nem volt semmiféle képesítésük, de lelkes kommunisták voltak, és megfigyelés alatt tartották a volt királyi tisztek viselkedését.   Néhány nappal mielőtt a szovjet nyomás alatti harcok megkezdődnek, Bulgáriának sikerül megszereznie a jugoszlávok beleegyezését, hogy bolgár csapatok jugoszláv területen kergethessék a visszavonuló németeket. Ez egy újabb paradoxon: alig egy hónappal előbb a bolgárok mint megszálló csapatok tartózkodtak ugyanott.   A háborúnak két fázisa van. Az első alatt (1944. szeptember-november) három bolgár divíziót, összesen  450.000 katonát összpontosítottak nyugatra, ahol október 8-án jugoszláv területen - Podmoravietóban, Vardar Macedoniában és Koszovóban megkezdődtek a harcok. Ezalatt az idő alatt négy főbb hadművelet alakul ki ? Nisben, Stratzinsko-Kumanovóban, Bregalnisko-Strumiskóban és Koszovóban. Ezek mind a Vörös Hadsereg nagyobb belgrádi hadműveletének a részei. A bolgár kormány eljárása elősegíti a Vörös Hadsereg Belgrádra való koncentrálását, feleslegessé téve, hogy a Harmadik Ukrán Front még 300 km-t tegyen meg, ami további 15 divíziót igényelt volna. Az új front jelentős német erőket foglalt le, melyeket máshol tudtak volna bevetni, ezáltal lelassítván a szovjet offenzívát.   A háború második fázisa alatt az újonnan felállított elit I. Bolgár Hadsereg ? 100.000 főnyi ? Magyarországon és Ausztriában harcol, biztosítva a Harmadik Ukrán Front balatoni hadműveletének a bal szárnyát. A bécsi hadművelet drávai és murai részében a bolgár hadsereg hősiesen harcol, és átvág az erősen védett "Margit" vonalon.     Három részletesen közvetítt direktávaban Sztálin dícsérettel beszélt a bolgár katonák és tisztek hősiességéről , akik politikai  beállítottságuktól függetlenül harcolnak, hogy megvédjék Bulgária nemzeti szuverenitását. Egy másik megjegyzése viszont nem került a nyilvánosság elé: az, hogy  a bolgárok nem valami jó harcosok . Ez a megállapítás csak azt mutatja, hogy Bulgária milyen egyenlőtlen a Szovjetunióhoz hasonlítva. Azt is felfedi, hogy bármilyen reményei voltak Bulgáriának, hogy a háborúban való résztvételük hozzá fogja őket segíteni az elvesztett területeik visszaszerzésében, csupán illuzórikus .    A hitleri Németország elleni harcban Bulgária veszteséglistája 34.548 halott és sebesült. Anyagi vesztesége 160 billió leva (több mint $300 mill.)  , ami abban az időben egyenlő volt az ország GDP-jével. Ehhez jön még a fegyverszüneti egyezménnyel kapcsolatos 39 billió leva költség. Nagyjából hasonló összeg (38 billió leva) az, amit Németország halmozott fel a Bulgáriával való klíring üzleteivel 1941-1944. A győztesek költségei körülbelül azonosak Németország költségeivel .   Harmadsorban. 1947. február 10-én Párizsban írja alá a békét az anti-Hitler koalíció Bulgáriával. Függetlenül veszteségeitől, Bulgáriát nem tekíntik szövetségesnek, és nem úgy járnak el vele mint egy győztessel. A Szovjetuniónak nem érdeke, hogy Bulgária nemzetközi elismerésben részesüljön, mert az érvénytelenítené az oroszok jogcímét, hogy a "bolgár nemzeti szuverenítás védelmezője" szerepét játsszák meg. Másrészt Sztálin nem támogatja a bolgárok területi nyereségeit, amelyeket a mémetek segítségével kaptak, mert ezeket a területeket a fasiszta aggresszió áldozataitól vették el. A nyugati demokráciák már beleegyeztek abba, hogy Bulgária a szovjet érdekszférába tartozzék, és semmilyen érdekeltségük nem fűződik ahhoz, hogy az országot egyenlőnek kezeljék, és nem céljuk, hogy a Szovjetuniót megsértsék azzal, hogy Bulgária követeléseit támogassák.   A bolgár háborús költségeket sem veszik tekintetbe. Az országot $45 millió jóvátételre kötelezik Görögországnak és $25 millióra Jugoszláviának. Elveszíti a Görögországból és Jugoszláviából kapott területeit, de megtarthatja Dél-Dobrudzsát, amit Romániától kapott.   Függetlenül a II. Világháborús bolgár külpolitika minden furcsaságától, a háború végzetes az ország nemzeti érdekei szempontjából, és újabb nemzeti tragédiához vezet. Az ország vezérelve ugyan megvédi a pusztulástól és a nagyszámú emberveszteségtől, azonban nem segíti elő a nemzeti egység céljait. Dacára annak, hogy a háború nagyobb része alatt Bulgária nem vesz részt a harcokban, áthidalhatatlan anyagi veszteségeket szenved, és elviselhetetlen költségeket kell viselnie. A II. Világháború legfontosabb eredménye Bulgária számára, hogy a szovjet érdekszférába kerül. A szovjet nyomás következményekényeképpen az ország a sztalinista szocialista mintaképet követi, és a szovjetek legmegbízhatóbb csatlóssává válik.