A Polgárok Háza mindinkább működd szellemi műhellyé válik. Erről tanúskodik az a most induló, hagyományteremtő sorozat is, amely rendhagyó tanórák keretében igyekszik becsábítani a középiskolásokat és egyetemistákat az intézménybe. Debütálásként a népszerű énekes, zeneszerző és szövegíró, Kovács Ákos beszélget a fiatalokkal a kommunizmus áldozatainak emléknapján, a Terror Háza Múzeum zenéje kapcsán, amelyet ő komponált. A rendezvény helye: VIII., Visy u. 6., időpontja: ma 15 óra.
Eredetileg alternatív ének-zene óra megtartására kérték fel -mondta el Ákos a Magyar Nemzetnek -, ám ő szívesebben tartott volna alternatív irodalomórát, annak ellenére, hogy végzettségére nézve közgazdász. A történelem sem áll tőle távol - a históriai múlt mindig is foglalkoztatta, az egyetemen felvételi tárgya is volt; egy zenésztől azonban valószínűleg nem ezt várják. Siklósi Bea, a sorozat szervezője is kötötte az ebet a karóhoz; a koncertek hőse nyilvánvalóan ért a fiatalok nyelvén, így más témában is utat találhat a szívükhöz és a fejükhöz.
A kompromisszumot az alkalom szülte: a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Három esztendeje erre időzítve nyílt meg a Terror Háza Múzeum - ehhez a kiállításhoz Ákos szerezte a kísérőzenét. Ezen a ponton mégis összetalálkozik tehát a muzsika és a történelem: az előadó arról beszélhet, milyen volt ebben a páratlan vállalkozásban részi venni. Úgy látja: a zene nem központi eleme ugyan a kiállításnak, de segíti a tárlat filmes és színházi elemekkel operáló, katarzisra törő szándékát. Hasonló élményben az utókor emberének talán csak Szentpétervárott, a KGB-múzeumban van része: ott azonban mindent úgy hagytak, ahogy a szolgálat elmenekült, s ez a jelenidejűség a megdöbbentő. Az Andrássy út 60. viszont átgondolt installáció: Ákos számára épp az a szimpatikus benne, hogy az alkotóknak volt merszük elszakadni a XIX. századi múzeumkoncepciótól.
A rendhagyó tanár üdvözli a Polgárok Háza kezdeményezését. Úgy véli, mára társadalom helyett legfeljebb mikroközösségekről beszélhetünk - nem csoda, ha az individualista posztmodern kor valósággal retteg az önszerveződő polgárságtól; mint ahogy mindenféle diktatúra viszolyog a leleplezéstől. Országgá, nemzetté válni csupán egyféleképpen lehet: ha egymással beszélgetve vállaljuk a többiekkel a közösséget. Ehhez afféle münchauseni bravúrra van szükségünk: saját üstökünknél fogva kiragadni magunkat a mocsárból.
Mint Siklósi Bea elmondta: a következő rendhagyó tanórát március 11-én Melocco Miklós tartja majd (rajz- és művészettörténet), de felkérték már Budai Ilonát is rendhagyó énekórára, Eperjes Károlyt pedig - amennyiben filmforgatása mellett megoldható - rendhagyó irodalomórára. |
