|
Gyurcsány Ferenc nyitotta a megemlékezések sorát a kommunizmus áldozatainak szentelt tegnapi emléknapon: a kormányfő sajátos magánakcióként fél órával a nyitás előtt érkezett a Terror Házához - előzetes bejelentés nélkül, félig-meddig titokban, egyedül és gyalogosan.
A kormányfő alig néhány percet időzött az Andrássy úti intézménynél: elhelyezett egy virágcsokrot, állt egy percet némán az épületen lévő emléktábla előtt, majd ahogy jött, gyalogosan távozott. Utólagos közleményében Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta: nemcsak az ország miniszterelnökeként, de az új baloldal politikusaként is fejet hajtott a kommunista diktatúra áldozatai előtt. Az emlékezés fontossága mellett a kormányfő a holokauszttal és a kommunizmussal való szembenézést sürgetett, kiemelve, hogy nincs különbség bal- vagy jobboldali eszme kisajátításából született zsarnokság között. A politikus szavai szerint az új Magyarország akkor születhet meg, ha szembenézett a régivel.
Mádl Ferenc köztársasági elnök a Gulag Áldozatainak Emlékét Megörökítő Alapítvány képviselőit fogadta a Sándor-palotában. Az államfő köszöntőjében kiemelte: a magyar társadalom sokkal tartozik a gulagot megjárt embereknek, és nagyon kevés amit tett azért, hogy az erkölcsi és anyagi elismerését kifejezze.
A Terror Háza Szovjetunióba hurcoltak sorsát bemutató kiállításának megnyitóján Mádl Ferenc azt a korszakot idézte, amelyben a megemlékezés is bűnnek számított. A megnyitón felolvasták Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének gondolatait. Az épület előtt összegyűlt tömeg füttyel fogadta a szónok kihangosított beszédét. A meghívottak között ott volt Orbán Viktor Fidesz-elnök is, az ellenzéki párt nevében azonban Po-korni Zoltán alelnök mondott beszédet.
Történelemóra Ákossal
Kovács Ákos csak a színpadon szereti, ha beletapsolnak az előadásába, egyébként láthatóan zavarja. A rockénekes egyébként határozottan rokonszenves tulajdonsága a Polgárok Házában, a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott "rendhagyó történelemóráján" derült ki, ahol "Ákos tanár úr" volt az előadó. A megnevezést egyébként rögtön visszautasította az énekes, mint ahogy azt is egyből leszögezte középiskolás hallgatóinak, hogy ne autogramszerzési lehetőségnek tekintsék a megjelenését.
A fiatalok dicséretes fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, csak a végén törtek ki tapsviharban, ellenben a kéttucatnyi nyugdíjas hallgató közül volt, aki nem bírt magával. A tapsolá-si reflex, úgy tűnik, megmaradt, rendszerváltás ide vagy oda, legfeljebb a kiváltó ingerek mások. Egyikük teljesen érthetetlen módon akkor kezdte el összeütni a tenyerét, amikor Ákos az ÁVH börtöneiben szokásos kínzási módszerekről beszél, ő erre meg is jegyezte, hogy "nem szeretnék tapsot hallani, amikor ilyen dolgokról van szó", egy másik esetet már szolid iróniával intézett el ("Kérem, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát!").
Az előadó szavaiból vitathatatlanul kiderült: most természetesen megkérdőjelezhetetlen, hogy Magyarországot nem felszabadították, hanem megszállták, mint ahogy egyenlőség került a náci haláltáborok és a munkatáborok közé is.
Ám amikor valaki azzal kezdte a hozzászólását, hogy "a kommunizmus áldozatairól évente csak egyszer emlékezünk meg, míg a zsidókról mindennap", az előadó egyből belefojtotta a szót, mielőtt valami súlyosabb jönne. Az óra egyébként jól megkomponált volt, a "tanár úr" láthatóan készült, Orwell 1984 című regénye pedig arra is jó alkalmat kínált, hogy Ákos előadói képességeit is megcsillogtassa. Aztán jöhetett a vastaps.
Az utánpótlás nevelésével a jelek szerint nem kell sokat foglalkozni a Fidesznél. |
