"Áldozat és áldozat között nincs különbség, mint ahogyan zsarnokság és zsarnokság között sincs: mindegy, hogy bal vagy jobboldali eszme kisajátításából született-e meg" - írta Gyurcsány Ferenc kormányfő abban az üzenetben, amelyet február 25-e alkalmából tettek közzé. Ez a nap ötödik éve a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A miniszterelnök, előzetes bejelentés nélkül, kora reggel virágcsokrot helyezett el a Terror Házánál lévő emléktáblánál. Mádl Ferenc államfő tegnap a Sándor-palotában fogadta a Gulág Áldozatainak Emlékét Megörökítő Alapítvány küldöttségét. A köztársasági elnök később a Terror Házában megnyitotta a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyar állampolgároknak emléket állító időszaki kiállítást. Felolvasták Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének beszédét, majd Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke emlékezett.
Országszerte megemlékezéseket tartottak a kommunizmus áldozatainak tegnapi emléknapján.
Magyarországon február 25-e már ötödik éve a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát a szovjet hatóságok kémkedés és ellenkormány megalakításának hamis vádjával.
Az idei főhajtást a miniszterelnök kezdte: Gyurcsány Ferenc - előzetes bejelentés nélkül - már kora reggel megjelent a Terror Háza múzeumnál, és virágcsokrot helyezett el az emléktáblánál. A nap folyamán a miniszterelnök üzenetet tett közzé, mely szerint Magyarországnak szembe kell néznie a holokauszttal és a kommunizmussal. "Áldozat és áldozat között nincs különbség, mint ahogyan zsarnokság és zsarnokság között sincs: mindegy, hogy bal- vagy jobboldali eszme kisajátításából született-e meg" - olvasható az üzenetben.
Mádl Ferenc a Sándor-palotában fogadta a Gulág Áldozatainak Emlékét Megörökítő Alapítvány küldöttségét. Köszöntőjében kiemelte: sokkal tartozik a magyar társadalom a gulágot megjártaknak, és nagyon kevés, amit tett azért, hogy erkölcsi és anyagi elismerését kifejezze. A köztársasági elnök a Terror Háza múzeumban megnyitotta a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyaroknak emléket állító időszaki kiállítást. "Szerencsénkre ma olyan körülmények között élünk, hogy nem bűn az emlékezés, nem bűn a megrendülés" -mondta. A magyar történelem legsúlyosabb tragédiájának nevezte azt az időszakot, amikor nyolcszázezer politikai elítéltet vittek el málenkij robotra, amire mindig emlékezni kell. Szili Katalin a Terror Háza főigazgatójához, Schmidt Máriához címzett levelében azt írta: "talán igazat ad nekem, ha azt vélem: Ön és munkatársai úgy gondolják, a második világháború minden ártatlan magyar áldozata az egész nemzet vesztesége. Én is így gondolom, s ezért nem vehetünk részt az itt-ott divatozó számháborúban, amely az 1944-es zsidó deportálások, illetve a Szovjetunióba elhurcoltak áldozatainak összevetése körül zajlik". (A tömeg a szöveget kifütyülte.) Majd Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke emlékezett. Azt mondta: a múlt hatással van a jelenre és a jövőre, mindent meg kell tenni azért, hogy hasonló diktatúra soha többé ne lehessen.
Az MSZP-frakció a budapesti Honvéd téren a gulágokban elpusztultak emlékére helyezett el virágot. Közleményükben kegyelettel emlékeznek mindazokra, akiket akár a jobb-, akár a baloldali eszmékre hivatkozva sújtottak szenvedéssel a század diktatúrái. Szintén a Honvéd téren Karsai Péter MDF-es képviselő azt mondta: a XX. század nagy borzalmaira emlékező napok közül ez az a nap, amelyik a legkevésbé épült be a mai nemzedékek gondolkodásába. Utalt arra, hogy a naptárba iktatását is méltatlan vita előzte meg, és ma sem látszik, hogy a kommunizmus rémtetteinek elítélésében létrejött volna a közmegegyezés.
A nő, a közhasznú jószág
Engem a legtöbben rockzenei tevékenységem okán ismernek - vezette be alternatív történelemóráját tegnap délután a Polgárok Házában Kovács Ákos, tisztelettel arra kérve a főképp rajongó tini-lányokból álló közönséget, hogy az esemény súlyára tekintettel most ne kérjenek tőle autogramot. Nem mondhatom, hogy rengeteget tudok a dologról - folytatta aztán -, próbáljunk inkább együtt kezdeni valamit ezzel az üggyel, ami ma megbeszélésre vár.
Kovács Ákos (ex Bonanza Banzai) énekes, zenész, zeneszerző, költő, menedzser-közgazdász, és a "Terror Háza kísérőzenéjének komponistája"; a program szerint a Rendhagyó tanórák című előadás sorozat első meghívott előadójaként a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából beszélt középiskolás diákokhoz.
A közönséghez intézett nyitókérdése így hangzott: "Melyek azok a fontos értékek, amelyek segítenek emberlétünkkel szembesülni, azaz társadalmat csinálnak belőlünk?"
Tanácstalan hallgatás következett. A tekintetek a padlót pásztáztak.
- No, jó - mondta erre Ákos. - Másképp fogalmazok. Akkor soroljunk dolgokat, amelyek fontosak nekünk.
- Isten, haza, család, tanulás, szeretet, becsület, áldozatvállalás... - sorolta megkönnyebbülten a közönség.
- Mi a fittyfene az a kommunizmus? -tért rá ezt követően a lényegre Ákos. Másfél órás válaszát imigyen foglalhatnám össze: a kommunizmus a francia forradalomhoz, ehhez a véres kis eseményhez is köthető, persze a későbbi nómenklatúra embere (értsd: a pártelit), lopott, mint állat, mert mindenki félt, hogy teljesen irracionális időpontban lecsaphat a fejére Sztálin kardja. Innen ered a csecsen konfliktus is, hiszen a kivégzések és a bebörtönzések általános gyakorlattá váltak, az első koncentrációs tábort pedig Lenin hozta létre 1918-ban, de Che Guevára, akit a koncertekre "hatoló" vicces liberális fiatalok pólójáról ismerhetünk, viszont már nem volt tömeggyilkos, csak sima gyilkos. Végül: a nő olyan közhasznú jószág lett, mint a traktor.
A hallgatóság itta a "tanár úr" szavait.
Kovács Ákos azzal zárta az órát, hogy a katarzisban általában fejek hullnak. Most pedig menjen mindenki gyertyát gyújtani a Terror Házához - búcsúzott.
- Te, tudod, hogy hol van a Terror Háza? - kérdezte már szedelődzködés közben mögöttem egy lány.
- Valahol a belváros környékén - mondta rá a megszólított fiú, majd hozzátette: - Az jobban érdekel, mivel lövi így hátra a séróját Ákos... |
