Haeffler András: - Egy széles nyomtávú szovjet sínpár mellett állunk Kiszely Gábor szakmai igazgatóval. Mit tudunk ma erről a több mint hétszázezer emberről?
Kiszely Gábor: - Igen keveset. Valójában a háttérben maradtak szenvedésükkel, iszonyú sorsukkal és mindmáig nem kaptak egy olyan megfelelő megemlékezést, amire viszont most házunk ezzel az időszaki kiállítással kísérletet tesz.
Haeffler András: - A falakat mindenhol áldozatok nevei borítják. Az egyik falon ott a kérdés, hol domborulnak sírjaik? Erről lehet valamit tudni?
Kiszely Gábor: - Igencsak keveset. A gulágon mintegy kettőszáz-háromszázezer ember, magyar ember hunyt el. A hazatérők száma alig haladta meg a háromszázötvenezret. Rengeteg esetben azt sem tudjuk, hogy hol haltak meg az illetők, csak annyit, hogy ott pusztultak, soha többet nem tértek haza. A kutatás folyik.
Haeffler András: - Igazgató úr, képletesen a hallgatókat vezesse körbe itt a kiállításon. Két szinten van. Mi mindent láthatunk itt?
Kiszely Gábor: - A földszinten ezúttal láthatjuk azt a bizonyos sínpárt. A végtelenbe megy ez a sínpár, tekintve hogy a fal mindkét részét tükör zárja.
Haeffler András: - Mit jelképez?
Kiszely Gábor: - Az embertelenségnek a végtelenségét. És annak az elembertelenedésnek a reménytelenségét, amely a gulág birodalmában tombolt annak idején. Láthatunk egy filmet, egy fél órás filmet, amely igen sok túlélőt szólaltat meg a dokumentumkockák mellett.
Haeffler András: - A háttérben ennek a filmnek a zenéjéből hallunk részleteket.
Kiszely Gábor: - Ez a halálzene, a szenvedés zenéje. Ez a hajdani szovjet birodalomból származik, onnan gyűjtöttük. Falakon újságkivágások, korabeli fotók láthatóak. Továbbá levelek, amelyeket a gulágon fogvatartott nyomorultak próbáltak meg hazajuttatni. Különböző parancsok, megannyi idézet, kommunista funkcionáriusoktól, akik mindvégig nem mutatkoztak arra hajlandónak, hogy a Szovjetúnióba deportált emberek százezrein segítsenek. Föl van sorolva mindazon helyiség Magyarországon, a legkisebb falutól kezdve, ahonnan ártatlan civileket hurcoltak rabszolga munkára a Szovjetunióba málenkij robot címen. A fölső teremben pedig egy hatalmas falon látható a szovjet gulágrendszer, tehát a szovjet koncentrációs táborok. Ezt keretezi a tettesek, a felelősök fotója. Magyar és szovjet felelősök, akik mindezért a hatalmas nagyméretű tömeggyilkossági kísérletért felelnek, és természetesen soha nem vonattak nem felelősségre. Továbbá három vitrin, amely az áldozatok számáról, hollétéről, illetve az elhurcoltatási helyéről ad fölvilágosítást. Ezen kívül szovjet egyenruhák, illetőleg gulág egyenruhák, amelyek egyenruhák, édes Istenem, rongyok, nyomorult rongyok, amelyekben a harmincöt fokos hidegben is doigozníuk, robotolniuk kellett rabszolga soron. Természetesen láthatunk használati tárgyakat, csajkákat, kanalakat és egyebeket.
Haeffler András: - Nehéz volt összegyűjteni az anyagot?
Kiszely Gábor: - Eléggé nehéz volt, több éve készülünk rá, hogy emléket állítsunk mindazon elhurcoltaknak, igazságtalanul szenvedetteknek. Sokáig tartott a gyűjtés, azonban azt hiszem sikerült.
Haeffler András: - Néhány évvel ezelőtt Torna András neve azért került a köztudatba, mert ő volt állítólag az utolsó hadifogoly a Szovjetúnióban, illetve Oroszországban. Ez legalább biztos, hogy ő volt az utolsó?
Kiszely Gábor: - Ez korántsem biztos. Egyelőre az utolsó. Rengeteg olyan szerencsétlenről tudunk, akik őhozzá hasonlóan valami kezelésben részesültek, vagy pedig egyszerűen nem engedték őket a szabadon bocsátásuk dacára sem haza. Az is előfordult, hogy a magyar hatóságok utasították el a hazautazását és megpróbáltak ott új életet kezdeni. Ott nagyon sok oka lehetett annak, hogy miért lehetnek még mindig ott magyarok, ha már nem is fogságban, de hazájuktól távol.
Haeffler András: - Meddig tart nyitva a kiállítás?
Kiszely Gábor: - Több hónapos nyitvatartásra rendezkedtünk be. A gulág témával, illetve málenkij robottal megint egy olyasvalamit mutatunk be, amely eleddig hiányzott a magyar közvélemény tudatából és tudásából.
Haeffler András: - Számít politikai támadásokra?
Kiszely Gábor: - Hát van egy bizonyos számháborúzás immár évek óta. Ebbe mi nem óhajtunk belemenni se itt, se a jövőben. Hogyha valaki politikainak véli egy kutatómunka eredményének a bemutatását, tudományos földolgozását, az az ö dolga. Mi elégtételt óhajtottunk szolgáltatni a meghurcoltaknak. Valaki politikailag értelmezi, nagyon sajnáljuk, az ugyancsak melléfogott.
Haeffler András: - A megnyitó előtt pénteken, amikor ez a beszélgetés készült, csak híre járt, hogy állítólag itt járt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Itt járt?
Kiszely Gábor: - Hallottam arról, hogy egy Gyurcsány Ferenchez nagyon hasonlító valaki a reggeli órákban megállt és kiszállt a ház előtt és egy virágot helyezett el. Azonban ez valószínűleg nem Magyarország miniszterelnökének hivatalos tisztelgése volt. Hogy aztán privátként? Ezt nem tudom azonosítani. Sokan hasonlítanak ő rá.
Mv.: - Haeffler András riportját hallották a kommunista diktatúra hétszázezer magyar áldozatának szenvedését és mártíromságát bemutató kiállításról.
| 
