A Terror Háza sajátos hely, inkább emlékmű, mint múzeum, elvarázsolt kastély a szomorúparkban. Néhány egyenruhát és rongyos bakancsot leszámítva az egész anyaga elférne egy csomag DVD-n. Dokumentumfilmek, régi újságcikkek, és nagy mennyiségű adat a terrorról. Legújabban a málenkij robotról, vagyis a Szovjetunióban letöltendő kényszermunkáról.
Nehéz elképzelni, miért megy bárki is a Terror Házába. Nehéz elképzelni a szombat reggelt, amikor a család közösen kisüti, hogy irány az Andrássy út 60. A Hadtörténeti Múzeum más tészta: apukát érdeklik a kézifegyverek, ezért fogja a kisfiát, és elmennek a Várba kézifegyvert nézni. Vagy elmennek a Közlekedési Múzeumba mozdonyt tapogatni. A Terror Háza viszont még képgalériának is szegényes a falra kasírozott hírlapokkal, fotókkal és plazmatévékkel. De az érintőképernyős konzolokkal állítólag minden feldolgozott adat elérhető, úgyhogy aki adatbázisozni szeretne, annak ez lehet a játékterme.
A hálatelt szívvel és felelős hazafisággal megköszönt felszabadulás során a Szovjetunióban még alaposabban felszabadított hatszázezer magyar civil és hadifogoly történetét két teremben mutatja be a múzeum. Az egyik inkább szűk szoba egy plazmatévével és egy tükrökkel végtelenített vasúti pályával, ahonnan hamar kifordul a látogató, mert így nem lehet tévét nézni, mást meg nincs mit, hacsak nem érdekli, hogy hány embert vittek el Ópusztaszerről. A másik, nagyobb helyiségben már van három egyenruha is, meg egy akvárium tele csajkákkal. A leglátványosabb elem a szép nagy SZU-térkép a lágerekkel, ahol magyarok raboskodtak; merthogy jutott belőlük a Távol-Keletre is. És itt vannak a nyomkodható képernyők. Persze ez a spártaiság nem feltétlen a múzeum hibája, sőt ami van, az a helyén van, de hát onnan nem kombiladával jöttek haza a túlélők, így tárgyi emlékekben nem csak a Terror Háza szegény, hanem az ország is. De majd megköszönjük még egyszer a felszabadulást, és akkor cserébe visszaadják a csontokat.
Ami van és lassan gyarapodik, az a szöveg, mivel a múzeum kutatóközpont is. Csak a szöveget meg nehéz kiállítani, talán nem is érdemes.
Újdonság még, hogy itt vendégeskedik egy időre Hruscsov saját autója, egy bödült nagy ZISZ, meg az is újdonság, hogy a kocsit körbefüggönyözve, félhomályban állították ki, mert ez élménytárlat, fílingmúzeum, és nem ténygyüjtemény. Aki szeretné mégis megnézni, az a már említett Közlekedési Múzeumban megtalálja a testvérét, az Rákosié volt, és nincs bebugyolálva.
Hát körülbelül ennyi a Terror News, lehet menni a plázába már hadifogolyságtudatért is, de akit tényleg érdekel, az vegyen magának könyvet, és olvasson kényelmesebb körülmények között.
A Szovjetuniónak meg a kurva anyját. |
