|
A hazugság nem abban rejlik, amit elmondunk, hanem abban, amit elhallgatunk - kezdte beszédét Schmidt Mária a Terror Háza Múzeum igazgatónője, majd így folytatta: így van ez a történelemben is, hiszen csak most kezdjük látni 15 évvel a rendszerváltás után a II. világháború győzteseinek kegyetlenségeit. A szovjetek elérték, hogy hallgatás övezze cselekedeteiket, és ha tovább vártunk volna a 89-es eseményekkel, lehet feledésbe borult volna az a sok kegyetlenkedés - tette hozzá. Mint mondta, 700.000 sors közül 14 életutat mutat be Sára Sándor interjúsorozata, és bár a források szűkösek és tárgyi emlékek alig maradtak fenn, mégsem lehetünk elégedetlenek, mert az igazság egyetlen cseppje is reményt adhat az igazságnak.
Filmmel megírt történelem
Dr Szakály Sándor történész szerint keveset tudhat az ember tapasztalások nélkül a gulág rémtetteiről, azonban Sára Sándor dokumentumfilmjeinek segítéségével megismerhetővé váltak a XX. század magyar történelmének tragikus eseményei. Elsőként a Krónika című sorozatot említette a történész, mellyel a magyar 2. hadsereg történetét mutatta be az 1980-as években, de hozzátette: Sára egész életében különös vonzalmat érzett a kommunista diktatúra áldozatai iránt, és filmre, videóra vitt történetei történelemóraként hatottak és hatnak ma is.
"A Nehézsorsúak című sorozatának hősei, filmjei szereplői életében kivétel nélkül azonos a fogság és annak helyszíne, az akkori, mára már egykori Szovjetunió" - szögezte le Szakály, megjegyezve: katonák és civilek, férfiak és nők során keresztül ismerhetjük meg az 1945 utáni időszak szomorú eseményeit, de ízelítőt kaphatunk a világháború és az azt megelőző időszak történéseiből is. Szakály Sándor rámutatott a diktatúra sajátosságára is: bárkiből fogoly válhatott, ha a hatalom úgy látta jónak. Lehetett keresztény vagy zsidó, munkás vagy értelmiségi, ellenálló vagy kommunista szimpatizáns.
"Megjárták a poklok poklát, de túlélték, mert túl akarták élni" - hangsúlyozta, majd így folytatta: a sztálini diktatúrának áldozatainak száma sokmillióra rúg, közöttük több százezer magyar. Hadifoglyok, rabszolgamunkára ítéltek, elhurcoltak és közülük kerültek ki a "Nehézsorsúak".
Lugossy László filmrendező szerint ahhoz, hogy igazán megértsük a gulágok világát, több életet kellet volna megélnünk a munkatáborokban. Mint mondta, Sára Sándor hamisítatlan dokumentumfilmjei játékfilm stílusban készültek és főszereplői nem egyszerű interjúalanyok, hanem valódi hősök.
Sára Sándor a jelenlévő túlélőket köszöntötte, kiemelve: a 14 interjúalany közül néhányan már nem lehetnek közöttünk, mivel meghaltak. A riportok egy részét még 1988 körül forgattam, ennek köszönhető, hogy ezek a történetek fennmaradhattak - tette hozzá.
Sára Sándor életútja
Sára Sándor (1933) 1957-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán operatőr szakon. Rendezőként és operatőrként egyaránt költőien formált dokumentumfilmekkel kezdte pályafutását. A hatvanas-hetvenes években nemzedéke markáns egyéniségeként meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet fellendülésében. Alkotótársa Kósa Ferencnek, Szabó Istvánnak, Huszárik Zoltánnak és Gaál Istvánnak. Úgy alkalmazkodott a különböző világlátású rendezőkhöz, hogy eközben maradéktalanul kibontakoztatta látványteremtő képessége sokoldalúságát, kifejező erejét. A hatvanas évek végétől rendezőként is bemutatkozott, játékfilmes pályafutásának mérföldkövei a Feldobott kő, a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, a Vád. A nyolcvanas évektől figyelme ismét a dokumentumfilmek felé fordult: a II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájáról, a bukovinai székelyekről, a Gulág magyar foglyairól készített kollektív történelmi fájdalmakat gyógyító filmeket.
Balázs Béla- és Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes Művész, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Magyar Örökség-díjat, a Magyar Müvészetért-díjat. Filmjei több hazai és nemzetközi fesztivál díjnyertes alkotásai. 1993-tól hét éven át a Duna Televízió elnöke. A fotózáshoz filmes pályájának kezdete óta kötődik. Amikor elhatározta, hogy jelentkezik a Filmművészeti Főiskolára, a felvételihez szükséges képeket még egy barátjától kölcsönkért fényképezőgéppel rögzítette. Állóképeit többnyire saját kedvtelésére készítette és készíti, ezeket csak az utóbbi időben láthatta a nagyközönség is, 1993-ban a Magyar Fotográfiai Múzeumban a Megállított idő. Fényképező filmesek című kiállításon, a Mai Manó Fotógalériában, a Néprajzi Múzeum Indiát bemutató rendezvényén, az egri Nyári Filmművészeti Egyetemen, Fehérgyamaton, Szombathelyen, Kairóban.
|
