1944-45-ben Magyarországra érkező a német csapatokat kiűző Vörös Hadsereg katonái a magyar civil lakosok tízezreit vitték, ahogyan a katonák mondták "egy kis munkára" azaz malenkij robotra a Szovjetunióba. Ez a kis munka hosszú fogolytábort, kegyetlen bánásmódot jelentett, sokaknak halált is, másoknak betegséget, szenvedést, és több évnyi távollétet. A szovjet fogolytáborok a gulágok, a rémségek világával ismertették meg a szerencsétleneket. A közelmúltban egy, az Egyesült Államokban élő magyar tudós házaspár kereste fel a Miskolc melletti település Felsőzsolca lakóit, azokat, akik közül többen a gulág foglyai voltak.
Zsíros Sándor a Front alatt című könyv szerzője talált kapcsolatot az Amerikában élő magyar származású dr. Várdi Bélával és dr. Várdi Huszár Ágnessel. – Ez a kötet eljutott Amerikába is, barátom, aki ennek a könyvnek egyik szereplője, mert a szovjet fogságot megjárta, Fodor Andornak hívták, arra kért, hogy fordíttassuk le. A fordítás költségeinek egy részét ő fedezte. Molnár Erzsébet, az egyetem angol tanszékének adjunktusa fordította le, ez a kötet került el Pitsburghbe, így kerültünk a professzorhoz.
Sokan pedig nem is tudják, hogy 1944 november 29.-én Felsőzsolcán nagy csata volt. Miskolc miatt. A Tiszától visszavonuló német és magyar csapatok Felsőzsolca előtt készítettek egy állásrendszert. Egy 25 ezres hadsereg több ezer ágyúval lőtte Felsőzsolcát. A falu fele tönkrement. A szerző akkoriban maga is tanúja volt az eseményeknek. – Én a pincében voltam, harminc más lövedékek elől elbújt emberrel, és azon az este bejött két szovjet, húsz egynéhány éves tiszt és rám mutogatott, hogy gyere-gyere. Tőlem két-három évvel idősebb férfiakat, onnan abból a pincéből is elvittek. Egy Tóth Gyula nevű ott pusztult, nem is jött haza. De felnőtteket is vittek el, többek között édesapámat is, aki szerencsésen egy év múlva hazajött. Itt 180 civil embert szedtek össze, ehhez még 20-25 itt bújtatott zsidót. Ez tény, itt ebben a könyvben is leírjuk. Azzal az ígérettel hívták el, hogy igazolvány, dokumentet fognak kapni, majd összecsapták őket igazi foglyokkal, és így jutottak el gyalog Debrecenbe. Ez a könyv azokról szól, akik túlélték. Körülbelül egyharmada halt meg a zsolcaiaknak.
A Front alatt című könyv érdekessége, hogy a korabeli dokumentumokat összeveti azoknak az embereknek az elmondásával, akik visszajöttek a fogságból. – A feltalálható, nagyon kevés dokumentumot kutattam én fel. Ötven év múlva 11 ember volt elérhető, tulajdonképpen 13, csak az Amerikába szakadt barátom, az nem itt élt, de levélben beszámolt, ebben a könyvben az is benne van. Wagner Ella asszony, akinek a naplója szerepel, nem ő neki, hanem az ő általa Szovjetunióból hazalopott napló, amelyet a bátyja írt, titokban, aztán a bátyja meghalt és ő hazahozta ezeket a kincseket érő naplókat, a szovjet gulág életről, perdöntő bizonyítékokat.
Dr. Várdi Béla és Dr. Várdi Huszár Ágnes, több évtizede fáradozik azon, hogy Amerikában minél többen megismerjék a magyarság történetét. –Egész életemben nagyon fontos volt számomra a magyarságom, ezt édesapámtól tanultam, aki magyar katonatiszt volt, a második világháborúban harcolt. Mivel hogy a férjem történész lett, én irodalomtörténész, mindig azokat a témákat keressük, ami összeköti a tudományos kutatásunkat Magyarországgal. – A házaspár a gulágok történetével Ágnes kezdeményezésére kezdett foglalkozni. – Elmondom, hogy hogyan történt. Megírtam ezt a Mi mi? Című regényt, nagyon sokan olyanok is elolvasták, akik magyarok is, de amerikaiak is sokan írtak róla és az egyik, aki a recenziót írta, Cseh Tibor nevű, Amerikában nagyon neves, kultúrtörténész azt mondta, hogy miután a regény befejeződik 45-ben, mert a főhősnő és a férje kikerülnek, mint ahogy az én szüleim is kikerültek 45-ben, külföldre, hogy meg kellene írni, hogy mi történt akkor Magyarországon. És akkor elkezdtem kutatni, rájöttem, hogy volt ez a gulág, a férjem már tudott erről természetesen, mint történész. Kaptunk is egy kutatásra segítséget az egyetemünktől, és akkor meginterjúvoltunk jó sok embert, meg találkoztam sok fiatallal, akik mondták, hogy igen a nagymamája ott volt, vagy a nagyapja. De soha nem beszéltek róla, mert meg volt tiltva. Aztán írtam egy cikket angol nyelven a Magyar nők a gulágban. Terhes asszonyokat vittek el és fiatal lányokat, 16-17 éveseket, sokszor úgy szedték őket össze, hogy azt mondták, hogy na egy kis munkára, na gyertek. Most kimentek a németek, itt vannak az oroszok, kis munkát kell végezni, hogy rendbe hozzuk az országot és akkor összegyűjtötték ezeket a fiatalokat, 15-16 éveseket is, és mondjuk 25-30 évig elvitték őket gyűjtőtáborokba, Miskolcon is volt egy, meg Debrecenben, és akkor nem is jöhettek többet ki. A szüleik könyörögtek, hadd adjanak nekik ruhát, meg ilyesmit, bevagonírozták őket és kivitték. És aztán persze messze Szibériába is.
Dr. Várdi Béla történész a magyarországi kapcsolatfelvétellel kezdte mondandóját. – Megismerkedtem levélen keresztül Zsíros Sándor nyugdíjas tanár úrral. Nem találtam egyetlen egy szintetikus munkát sem, amit 1990 óta írtak, amikor lehetett volna. Ez nekem egyszerűen hihetetlen, egy orosz történész szerint, 45millió ember halt ott meg, hét és félszer annyi, mint a Hitler karmaiban, és alig tud valaki valamit erről, nem lehetett róla beszélni. Vannak történészkollegák, jelentős történészek, akik, amikor felhoztuk ezt neki feleségemmel együtt, hogyhogy erről nem írtak abban a hétszáz oldalas könyvében, azt válaszolták, azért nem írtam, mert én nem tudok róla semmit. 2004 május huszonvalahányadikán megjelent egy cikk a Washington Post című nagyon jeles amerikai napilapban, ahol leírja ez a hölgy, az újságíró, hogy Moszkvában járt, meglátogatott egy középiskolát, azzal a céllal, hogy megtudja, hogy hogyan is gondolkodnak ezek a fiatal oroszok, mióta a Szovjetunió szétesett. 90 százalékuk visszavágyja a Szovjetuniót, mert akkor szuperhatalom volt, most meg nem. Megnézte a hivatalos tankönyveiket, abban a gulág szó nincs benne. Elment ahhoz a történészhez, aki ezt a részét írta. Az orosz történész azt mondja, hogy azért nem említette meg a gulágot, mert nem tudja, hogy 50 millió vagy csak 15millió pusztult el ott, tehát inkább nem említette. Tehát egy hivatalos orosz tankönyvben az a szó, hogy gulág nincs benne.
Dr. Várdi Béla és felesége mindenesetre felvállalták a sokak által csak kerülgetett témát, több interjút készítettek, felkutatták a fellelhető irodalmat, az ebből készülő könyv is hamarosan megjelenik. – Egy ilyen rövidebb változata, angol változat az talán jövő tavasszal, vagy nyár elején megjelenik. Magyarul is meg akarjuk jelentetni, a nagy vaskos kötet az még várat magára, éppen azért, mert rengeteg interjúnk van, és annak az átírása, nagyon-nagyon fáradtságos, egyszerű emberek beszélnek, egyszerű módon, ismétlik egymást, ki kell szűrni a lényeget és ugye utána azt még mind le kell fordítani angolra.
Karcsai Nagy Éva riportja nyomán |
